Please reload

Friss bejegyzés

Lőrincz Éva pszichodrámavezető, coach

2017/01/27

1/1
Please reload

Kiemelt bejegyzés

Mire használhatjuk a depressziót?

2017/02/23

 

A depresszióról szeretünk úgy gondolkodni, mint az egyik legrosszabb állapotról, amibe egy ember kerülhet. És noha a depresszió az egyik legkomolyabb modern-kori probléma, újabb kutatások felhívják a figyelmet arra is, hogy milyen előnyei vannak ennek az állapotnak. Ha ismerjük ezeket, az segíthet minket abban, hogy legalább részben a saját hasznunkra tudjuk fordítani.

 

A WHO (World Health Organisation) szerint a világon mintegy 350 millió ember szenved ebben a lelki betegségben, amelyik a legrosszabb formájában akár öngyilkossághoz is vezethet. Ez olyan probléma, melyet fontos, hogy komolyan vegyünk, és amikor a depresszió előnyeiről beszélünk, akkor jó, ha azzal nem bagatellizáljuk a problémát.  

 

Az újabb kutatások ugyanakkor jól árnyalják az eddig kialakult képet. Segítheti a depresszióval való jobb megküzdésünket, ha kevésbé a betegség-jellegét hangsúlyozzuk, és figyelembe vesszük azokat a tényezőket is, melyek segítik vagy előmozdítják az emberi életet.

 

Az elemző-töprengő hipotézis

 

Paul Andrews pszichológus és J. Anderson Thomson pszichiáter szerint a depresszió az evolúció során kialakult válasz azokra a helyzetekre, amikor egy összetett problémát kell megoldani.

 

Az elemző töprengő hipotézis (analytical rumination hypthesis) szerint a depresszív állapot abban segít minket, hogy amikor egy nehéz és összetett problémával találkozunk, teljes figyelmünket ennek a kérdésnek tudjuk szentelni.

 

Az elmélet megalkotói szerint a depresszió ráirányítja a figyelmet olyan mélyebben fekvő életproblémákra, melyek a hétköznapi élet zajlásában nem feltétlenül elérhetők a tudatunk számára, de amelyek megoldása nélkül nem tudunk továbblépni.

 

A szokásos depressziós tünetek, az érdeklődés hiánya, az öröm kerülése, az aktivitás csökkenése mind azt a célt szolgálják, hogy elmélyülten és zavartalanul át tudjuk gondolni ezt a kérdést.

 

Az elérhetetlen célok elengedése

 

A Jénai Egyetem kutatói, Katharina Koppe és Klaus Rothermund  szerint a depresszió bizonyos esetekben kifejezetten hasznos, mivel abban segít minket, hogy képesek legyünk elengedni elérhetetlen céljainkat. Szerintük ugyanis sokan attól lesznek depressziósok, hogy irreális céljaikat követve egyre keményebben próbálkoznak, nem adják fel, és ettől tehetetlennek, kimerültnek és értéktelennek érzik magukat.

 

Azokban az esetekben, amikor a depresszió azért alakul ki, mert valakinek a céljai és a lehetőségei között túl nagy szakadék tátong, a depressziós válasz elősegíti, hogy az emberek mihamarabb elengedjék az elérhetetlen célokat, és más megvalósíthatóbb feladatok után nézzenek.

 

Egy kísérleti helyzetben igazolták is ezt az elképzelésüket: egy depressziósokból álló csoportnak, és egy nem depressziós kontrollcsoportnak azt a feladatot adták, hogy anagrammákat oldjanak meg. (Az anagrammák olyan értelmes szavak, melyek betűiből más értelmes szavak is alkothatók.) A feladatot időre kellett végezni, a cél pedig az volt, hogy minél több anagrammát oldjanak meg a résztvevők.

 

A feladatok közé azonban elrejtettek olyan szavakat is, melyekből nem lehetett más értelmes szót alkotni. A kísérleti helyzetben ez felelt meg a megvalósíthatatlan célnak.

 

A két csoportot összehasonlítva azt találták, hogy a depressziós csoport kevesebb időt töltött a lehetetlen feladványokkal, és figyelmüket inkább a megoldható feladatokra fordították. Ez nyilvánvalóan előnyös helyzetbe hozta őket.

 

Az el nem gyászolt gyász

 

A fenti megközelítések hasonlóak ahhoz a korábbi elképzeléshez, mely szerint a depressziós emberek egy része valójában be nem fejezett gyászfolyamatoktól szenved.

 

Az életük valamilyen jelentős vesztesége miatti érzéseik megtagadva, elnyomva vagy csak fel nem ismerve, de jelen vannak. A depresszió egy olyan jelzés, mely igyekszik felhívni a figyelmüket erre az el nem végzett gyászmunkára. Ezekben az esetekben a depresszió gyógyítása e gyászfolyamat lezárásának elősegítése.

 

Mire használhatjuk tehát a depressziót?

 

Amikor azt érzékeljük, hogy befelé fordulunk, elveszítjük az érdeklődésünket, az aktivitásunk csökken, használjuk ezt az időszakot arra, hogy feltesszük magunknak a kérdést: milyen megoldatlan életkérdéssel küszködöm, melyek azok a mélyebben fekvő, nem napi szintű nehézségeim, amelyekkel elakadtam. Komolyabb esetekben, jó, ha ehhez segítséget kérünk. A segítő igénybevétele jelentősen felgyorsíthatja a folyamatot. Ahogy az elemző-töprengő hipotézis megalkotói fogalmaznak:

 

„A legjobb, ha hagyjuk, hogy a depresszió elvégezze nyomorult mágiáját védelmező irányítás mellett… …(A terápiák) becsatornázzák és hetekre rövidíthetik azokat a folyamatokat, melyek az evolúció során úgy alakultak ki, hogy hónapokig tartsanak.”  

 

Használhatjuk a depressziót arra is, hogy felülvizsgáljuk: mennyire teljesíthetők a céljaink, mennyi energiát érdemes befektetnünk különböző dolgokba, mi az, ami különösen lehangol és elfáraszt minket, és mi az, amit érdemes lenne elengednünk, és helyette új célt kitűznünk magunk elé. Katharina Koppe szerint:

 

„Ha képesek vagyunk a depresszióra nem csak úgy tekinteni, mint egy pszichológiai teherre, melyet a terápiával meg kell szüntetni a betegnél, akkor lehetőségként használhatjuk a páciens krízisét a lelki fejlődésére.”

 

Végül, amikor ránk tör a depresszió, jó, ha megvizsgáljuk életünk nagy veszteségeit, az ezekhez kapcsolódó érzéseinket. Már az sokat segíthet, ha egyszerűen elismerjük, hogy vannak még befejezetlen gyászaink, de érdemes tovább menni az úton, és a hiányzó gyászmunkát elvégezni.

 

Mindebben nagy hasznunkra lehet egy segítő, ha pedig súlyos depresszióval küzd valaki, fontos, hogy mihamarabb szakszerű, akár orvosi, klinikai segítséget kapjon.

Megosztom Facebookon
Megosztom Twitteren
Please reload

Kövess minket

I'm busy working on my blog posts. Watch this space!

Please reload

Cimkék
Please reload

Archiv
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square
Pszichodráma